A lény

A közvetlen környezetemben évek óta él egy lény. Olyan házikedvenc féle.
Szeretem Őt, pedig önző, akaratos, öntörvényű. Nehéz vele együtt élni.

Sokszor szégyenkezem miatta.

Ha imádkozni kezdek, akkor ő ordít, hogy éhes, vagy szomjas, esetleg fáradt. Ha evett, akkor kiabál, hogy kövér. Ha nem adok neki enni, akkor azt hallgatom, hogy ő most biztosan éhen fog halni.

Ha békésen elmélyülten gondolkodom, akkor...
bömbölteti a zenét- de unja
nézi a tévét- de azt is unja
számítógép..-az is unalmas neki.
Harsány, önző, kibírhatatlan. Látszólag minden dolga csak arra való, hogy az életemet megzavarja.
Minden gondolata saját örömei körül forognak. Pofátlanul tolakszik értük, nem érdeklik az én gondolataim.

Próbálom megmutatni neki, hogy milyen érzés a kiáradó kegyelem által kapott tiszta szeretetérzés, a tiszta öröm.
-Áramoltasd!- oktatom
-Áramoltasd mások felé! Csak akkor fogadhatod!

Ő azonban elvenni akarja. Habzsolni, tíz körömmel megkaparintani.
A zsebében turkál...hátha megveheti...

Dühös csalódottság ül az arcán, mikor azt mondom neki, hogy ő maga zárja el a forrást önző tolakodásával.
-Értetlenül áll.
-Szeretetéhes, zabálná önzőn a szeretetet.

Lesütöm a szemem szégyenkezve.
Negyvenhét éve nevelgetem őt........a testemet.

Októberben elvittem őt Cursillora.
Csendesen leült a sarokban egy háromlábú székre és döbbenten nézett szét. Először még próbálkozott a buta kis igényeivel, de szépen lassan átadta magát a kiáradó kegyelemnek.
Azóta köszönjük, többé-kevésbé jól megvagyunk.

/.....azt hiszem, kicsit hiányozni fog, ha majd el kell válnunk...../

Vissza

Hozzászólások

Szerző: Miskolcziné Kis Katalin | 2010. február 09. 21:23:48

Kedves Zoltán!

Mint új csoporttag, most ismerkedem egy évvel ezelőtti Lényeddel. Remek ez az "önHarckép"...! De a prognózis: el tudod (el tudjuk) hagyni a régi lényünket?? Azt hiszem nem. Pedig jó volna, - de Isten meghagy minket a realitásunkban, hogy naponta szembesüljünk azzal, hogy s z ü k s é g ü n k v a n a m e g v á l t á s r a. Sajnos mi olyan gyarlók vagyunk, hogy "jódolgunkban" képesek vagyunk erről egy pillanat alatt megfeledkezni. - Luther érzékletes képpel fejezte ezt ki, amikor a keresztségről elmélkedett. A keresztségben halálba adjuk az óemberünket, "de azért úszik még az a "Dög"!- Szent Pál Rm 7-ben írja le ezt az "örök" küzdelmet (14-25)

De Colores!

Kati

Szerző: Béres Andrea | 2009. augusztus 22. 22:46:00

Kedves Zoli!

Irigylésre méltóan őszinte tükör, nem csak saját magadnak.

Nemrég voltam az öcsémmel a Csodák Palotájában, ahol van egy olyan tükör, ami fel van vagdosva, és kb. 4-5 centis részek ki vannak belőle "szeletelve", így ha két ember leül előtte egymással szembe, csak minden másokik részét láthatja az arcának a többi része a vele szembe ülő ember arcából áll össze.

Ha egy normális tükörbe nézünk bele, talán teljesen meg vagyunk elégedve azzal, amit látunk. Én a cursillo előtt csak ilyen tükrökben nézegettem magam. Nem tudtam, hogy vannak másfajta tükrök.

Ám néha az életben lehetőségünk van egy ilyen "részletes" tükörbe nézni. Akkor aztán megbomlik az összkép, és észrevesszük hibáinkat.

Talán össze is törjük a tükröt, csak hogy ne kelljen szembesülni az igazsággal.

Te vállaltad ezt a szembesítést önmagaddal, és ehhez nagy bátorság kellett

A cursillo óta én is próbálok szembenézni magammal, de bevallom, még nem tudok ilyen "kegyetlen" lenni magamhoz, pedig tudom, hogy ezáltal nagy kegyelmet kapnék. Talán 47 éves koromra nekem is sikerül.

Őszintén megmondom, azért is választottalak titeket csoportomnak (és megint csak megköszönni tudom, hogy befogadtatok), mert ha csak csendestársként is, de rengeteget tanulok tőletek emberségből.

És csak reménykedni tudok, hogy egyszer én is megtalálom azt, amit nektek már sikerült: egy olyan tükröt, amiben (ha csak részleteiben is) Jézus néz veletek szembe.

De Colores!

Andi

Szerző: Csibi Tamás | 2009. február 17. 12:46:35

Minannyiunknak meg kell küzdenünk a magunk kis lényeivel, és olykor érthetetlen, hogy miért is ragaszkodunk hozzuk. Soraid felidézték a cursillos csodálatos élményeimet. Számomra pont az könnyítette meg harcomat a lényemmel, hogy a Cursillon láttam, hogy Benned, benne, őbenne is, meg mindenkiben hogyan vonulnak vissza duzzogva a kis makacs lények, és mögöttük olyan embereket ismerek meg, akik társaságát ezentúl mindig keresni fogom.

Szerző: Csalótzky Annamária | 2009. február 06. 14:12:13

Kedves Zoltán !

Hiányos a lény jellemzése.

Ez a lény küzd ! - ez a lény nagyon őszinte, hálás, bátor, ez a lény vállalja mindazon emberi hibákat, melyek másokban s bennünk is megvan és hasznunkra - fókuszba is állítja, hogy elgondolkozhassunk önmagunkon, mert úgy éli mindennapjait ahogy sokan, úgyanúgy - csak talán ezt nem is tudja :))

Ez a lény kegyelmet kapott, hozzánk tartozik, ez a lény szeretetreméltó !

Csa.A.

Szólj(on) hozzá!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá!

Itt regisztrálhat

Szemle

Színes-pompás és kicsi

Milyen kicsi ez a színes-pompás világunk! És milyen jó rájönni, hogy már annyian vagyunk cursillisták, hogy - akár egy kisebb megmozduláson is - "véletlenül" összefuthatunk testvérekkel. Így történt ez a zuglói János áldáson is, amelyről már korábban beszámoltunk. Egy egri testvérünk - aki más szálon kötődik a Szent Antal Plébániához - jóleső meglepetéssel látta, hogy a Szent Orbán Csoport éppen ténykedik a szőlősben. Erről az élményéről beszámolt az "Egri Egyházmegye Cursillos Hírmondójában". Ezt a beszmolót idézzük az alábbiakban.

2010. március 01. 11:24:41

tovább